Született :
1800 január 11-én
Szimõ
Elhunyt :
1895 december 13-án
Gyõr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban
a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek idõszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek elsõ fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségû készülékei zömmel az 1860-70-es évekbõl származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszítõ bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az idõben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Gyõri
nyugdíjas éveiben is fõként a nagyfeszültségû eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| Csöves villámfeszítõ |
|
|
Sok esetben a tudomány az érdekes jelenségek irányába fejlõdik,
mégha azoknak az elsõ pillanatokban nem is tulajdonítanak gyakorlati
jelentõséget. Így volt ez a nagyfeszültségû technikával is. A nagyenergiájú
szikrakisülések létrehozása sokak fantáziáját megmozgatta, így az
idõsödõ Jedlik professzorét is.
A nagyfeszültség elõállításának két lehetõsége kínálkozott akkoriban.
Egy "modernebb", amelyben szikrainduktorokkal transzformálták
fel a galvánelemek feszültségét, illetve egy "hagyományos",
a sztatikus elektromosság (dörzselektromosság és villamos megosztás)
felhasználásával.
Az induktorokkal létrehozott nagyfeszültség Faraday 1831-es felfedezésén
(nyugalmi indukció) alapult. Mivel csak egyenáram állt rendelkezésre,
ezt elõbb szaggatni kellett. Kezdetben ez a Neff által kialakított
kézi forgatású fogaskerékkel, majd az ú.n. kalapácsos megszakítókkal
történt (hasonlóan, mint a mai villanycsengõkben). Amikor Jedlik elkezdett
ezzel a témával foglalkozni, mindössze néhány kis gép létezett. Magyarországon
Õ volt az, aki 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók gyûlésén
elsõként mutatott be egy orvosi célokra felhasználható induktort.
Ezzel a készülékkel vette kezdetét a villamosság gyógyászati alkalmazása,
az elektroterápia. A késõbbiekben Jedlik tovább tökéletesítette a
szikrainduktorokat a tekercsek módosításával. Elgondolása, hogy az
induktor nagyfeszültségû tekercsét kúpos rész-tekercsekbõl állítsa
össze, korának mérnöki csúcsteljesítménye volt. Tekercselõ gépének
csak vázlata maradt ránk. A tervezett készüléket Jedlik valószínûleg
nem építette meg, mert 1871-ben sikerült Párizsból egy nagy Ruhmkorff-induktort
vásárolnia. Az ilyen tipusú szerkezetekkel elérték ugyan az 1 m-nél
nagyobb szikrákat is (1080 mm), de Spottiswood 1881-es gépe valóságos
monstrum volt (kb. 800 kg, 450 km hosszú vezeték felhasználásával).
Jedlik a sztatikus elektromossággal mûködõ szerkezeteknek szentelt
nagyobb figyelmet. "Mi a legtöbb természetvizsgálóra nézve
a dörzsölési villannyal való foglalkozást háttérbe szorítá, nekem
épen az szolgált arra alkalmul. ... Minthogy nem mindenik tanintézet
természettani museuma lehet oly szerencsés helyzetben, hogy az említettem
Ruhmkorff-féle készüléket magának könnyen megszerezhesse, arról
kezdék gondolkodni: nem volna-e lehetséges a középszerû nagyságú
villanygépek által kifejleszthetõ villany megsürítését annyira vinni,
hogy az általa nyerhetõ szikrák mind hosszúságra, mind vastagságra
nézve minden várakozásnak megfelelhessenek."
A feszültséget létrehozó influenciagép azonban különösen érzékeny
a fém fegyverzeteket hordozó tárcsák szigetelõ képességére. A gondot
az okozta, hogy az elektrosztatikában a szivárgó áramok miatt nem
számit szigetelõnek a gumi, a porcelán vagy a nagyipari gyártású
üveg. Csak a speciális összetételû üveg és az ebonit felelt meg
e célnak. Jedlik ezek helyett a papírcellás elemeknél szerzett tapasztalatai
alapján impregnált papírtárcsákat alkalmazott, és kiváló eredményt
ért el. Találmánya a nagyfeszültségû technika korai idõszakának
kiemelkedõ technikai eredménye volt.
Jedliknek így már rendelkezésére állt a viszonylag nagy sztatikus
feszültséget létrehozó influenciagép, most ennek hatását kellett megsokszorozni.
Ismerve az ú.n. leydeni-palackok töltéssûrítõ hatását, nyolc palackból
álló telepet készített. Ezeket párhuzamos kapcsolásban egyenként töltötte
fel (a feszültség nem nõtt meg az átütésig), majd a töltéseket a palackok
sorba kapcsolásával összegezte, így ebben az esetben a töltõ feszültség
nyolcszorosát kapta. Tehát a kisütés szikrájának hossza a palackok
számával arányosan nõtt. Ezzel a rendszerrel 60 cm-nél nagyobb szikrákat
tudott elõállítani.
Még nagyobb hatást ért el, amikor a leydeni-palackok helyett saját
"csöves villámszedõit" alkalmazta. A kapacitás növelésére
4 oszlopban 50-50 csövet - rész-kondenzátort - használt. |
|
|
|
|
|
Csöves villámfeszítõ - 1873
|
1863-ban publikálni is akarta eredményét (Annalen der Physik und
Chemie), de a szerkesztõ a cikket terjedelme miatt nem tartotta
leközölhetõnek.
Az 1873-as bécsi világkiállítás azonban meghozta a sikert. Az ott
elõállított 90 cm-es szikrákkal kiérdemelte a Siemens elnökletével
vezetett nemzetközi bizottság legnagyobb elismerését, és megkapta
a "Haladásért" érdemrendet.
Sajnálatos fintora a sorsnak, hogy az ilyen típusú telepet E. Machnak
tulajdonítják (1876), aki 1873-ban írt levelében Jedliktõl kért
felvilágosítást a bécsi világkiállításon látott csöves villámfeszítõrõl.
|
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
