Született :
1800 január 11-én
Szimõ
Elhunyt :
1895 december 13-án
Gyõr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban
a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek idõszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek elsõ fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségû készülékei zömmel az 1860-70-es évekbõl származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszitõ bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az idõben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Gyõri
nyugdíjas éveiben is fõként a nagyfeszültségû eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| Delejvillamos forgony - elektromágneses
motor |
|
|
1820 végén a dán Oersted professzor hallgatói elõtt demonstrálni
akarta, hogy az újjonan felfedezett áram éppúgy közömbös a mágnesre,
mint a megdörzsölt ebonitrúd. Legnagyobb meglepetésére azonban az
iránytû kitért az áramjárta vezetõ környezetében. Ekkor fordult
a fizikusok figyelme ezen új jelenségek felé. Noha megfelelõ ki-be
kapcsolgatással el lehetett érni, hogy az iránytû forgó mozgást
végezzen, a kezdeti szakaszban mégsem ez, hanem a Sturgeon által
1824-ben megfigyelt, majd Henry által tökéletesített elektromágneses
hatás okozta a mozgást.
Az elektromágneses vonzás (forgatás) törvényszerûségeit vizsgálva
Jedlik felismerte, hogy elektromágnes mezõjében lévõ tekercs jobban
kitér, mint egy iránytû, sõt megfelelõ áramváltás esetén ez az elfordulás
folytonos forgássá is tehetõ.
Fiatal tanárként a gyõri gimnázium fizika szertárában megismételte
Oersted kísérletét, majd 1829-ben azt vizsgálta, hogy milyen erõhatás
lép fel két tekercs között. Az egyik tekercset rögzítette, a másik,
vasmagos tekercs ennek belsejében volt, s az erõ hatására elfordult.
A belsõ tekercset higanyos áramváltóval látta el, amely félfordulatonként
megfordította az áram irányát. Galvánelemmel táplálva a belsõ tekercs
gyors, folyamatos forgó mozgást végzett. A kis készülékben megtalálható
a mai egyenáramú motor mindhárom alapvetõ eleme: a tekercselt állórész,
a tekercselt forgórész és a kommutátor. Addig ilyen motor még nem
készült.
Az egész olyan egyszerûnek tûnt, hogy Jedlik a következõ véleményen
volt:
"Midõn ez imént tárgyat villamdelejes forgásokra való készüléket
1827. és 1828. évek elõtt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem
lehetett hasonlóknak leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy
munkákban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemrõl azon
véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási
módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve,
mert mint kezdõ természettani tanárnak többször volt alkalmam azt
tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját
belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval elõbb ismeretesek
voltak. E vélemény mellett még továbbra is megmaradtam. 1829-ben vagy
1830-ban valamely könyvben, valószínûleg Dingler Polytechni- sches
Journal egy kötetében találtam egy ábrát, mely az általam itt leírt
gépekre vonatkozó ábrával annyira megegyezett, hogy ha az énáltalam
létrehozott villamdelejes készüléket elõbb közzétettem volna, azt
kellett volna gyanítanom, hogy az illetõ írónak az általam közzétett
leírás szolgálhatott alkalmul. De mivel én a villamdelejes forgásokról
akkor semmit sem tettem közzé, meg kell azon nyugodnom, hogy azokat
Oersted, Ampere, Schweigger és mások fölfedezése nyomán saját iparkodásomnak
köszönhetem. Jelenleg már bajos volna a prioritás miatt bárkivel vitatkozni."
Így forgonyát csak 1841-ben mutatta be elõször a Magyar Orvosok
és Természetvizsgálók vándorgyûlésén. Jedlik forgonyában már 1829-ben
megtalálható volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fõ alkotórésze:
a tekercselt állórész, a tekercselt forgórész és az irányváltó kommutátor.
Az elsõ, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgást
csak 1838-ben valósította meg Jacobi motoros csónakjában, amely
Miklós cár megbízásából és anyagi támogatásával készült. Moritz
Jacobi motorja csónakot hajtott a Néván 1838-ban. A csónak 12 utassal
szépen haladt, de a drága elemek hamar kimerültek. Ugyanerre a sorsra
jutottak a különféle telepes motorkocsik és villanymozdonyok. A
motor mûködött, de a telep felmondta a szolgálatot.
Jedlik is épített villamos mozdonymodellt 1850 körül, ma is üzemképes,
de megfelelõ áramforrás hiányában csak játék maradt.
1854-ben a rácsosztó gépnél "sikerült a körök vonalazását villanydelejes
géppel hajtani". |
|
|
|
|
|
Forgony - 1929
|
|
A forgony nem vált igazán ismertté. Leghíresebb "szereplése"
(a dinamóval együtt) csak 1927-ben volt Comóban, ahol a világ leghíresebb
fizikusai (köztük 11 Nobel-díjas) Volta emlékére ünnepi gyûlést
tartottak. Akkor indították be a kis motort, amikor az elektromosság
gyakorlati alkalmazását tárgyalták.
|
|
|
|
|
|
Sokszorozó tekercsben áramváltással
vorgó villámdelej -
Forgony - 1930
|
| A "villanydelejes forgony" végül
is az elsõ mai értelemben vett, folyamatos forgó mozgást végzõ kommutátoros
egyenáramú villanymotor volt. |
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
