Született :
1800 január 11-én
Szimõ
Elhunyt :
1895 december 13-án
Gyõr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban
a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek idõszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek elsõ fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségû készülékei zömmel az 1860-70-es évekbõl származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszítõ bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az idõben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Gyõri
nyugdíjas éveiben is fõként a nagyfeszültségû eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| HULLÁMTAN, OPTIKA |
|
|
Ma, a fényvezetõs távközlés korában értjük csak igazán meg annak
a jelentõségét, hogy Jedlik a geometriai optikán túllépve a fény
hullámtermészetével is komolyan foglalkozott, gyakorlati eredményeket
ért el. Az osztógép, az optikai rács készítésére szolgáló automata
eszköz megalkotása kapcsán elsõsorban nem a mechanikai csúcsteljesítmény
elõtt kell tisztelegnünk, bár ez is csodálatra méltó: Egy milliméternyi
távolságon csaknem háromezer rácsvonal egyenletes felvitele a mai
technikával sem kis teljesítmény. Azonban ezzel az eszközzel lehetett
vizsgálni azokat a fénytani jelenségeket, amelyek a mai üvegszálas
távközlés, a holografikus ábrázolások, háromdimenziós képek, a "virtuális
valóság" eszközrendszerének létrehozásához vezettek.
1814-ben Fraunhoffer felfedezte, hogy a hevített anyagok sajátos színtartományokban
bocsátanak ki fényt. Az így létrejött vonalak pontos elemzéséhez azonban
folytonos színképre is szükség volt. Ezt Newton óta a fehér fény prizma
segítségével való bontásával oldották meg. |
|
|
|
|
|
Színkép elõállítása prizma segítségével
|
Élénkebb és szélesebb színképet kaptak
azonban az optikai rácsok (sûrûn elhelyezkedõ nyílások rendszere)
segítségével. Jedlik 1832-ben vásárolt egy bécsi mûszerésztõl egy
egyszerû osztógépet, és néhány rácsot vonalazott is vele. Nem volt
azonban megelégedve a primitív szerkezettel (kézi beállítás és mozgatás,
kicsi csúszófelületek), ezért új gép szerkesztéséhez fogott. A munkára
három évtizedet áldozott, miközben a neki dolgozó mûszerésszel megteremtették
a finommechanikai mûszergyártást hazánkban is. Az 1840-es évek elején
külföldön megjelentek a milliméterenként 300-400 vonást tartalmazó
rácsok. A vonalak távolsága azonban nem volt elég egyforma, így nem
kaptak tökéletes színképet. Jedlik ezért nem a vonalak számának növelését
tûzte ki célként, hanem a karcolások közeinek egyenletességét. Az
évtized közepére már pontosan dolgozó gépe volt. Sok módosítás után
1860-ra elkészült az osztógép (pontosabban vonalazó-gépnek kellene
nevezni), ami ekkor már a dinamóval hajtva önmûködõen dolgozott. Jedlik
többféle rácstípust is készített: vonalas-, kereszt-, körkörös rácsokat.
A rácsok elõállítása komoly kémiai ismereteket és sok kísérletezést
kívánt (az üveget bevonattal látták el, ezt karcolták, és a karcolt
felületet maratták), míg végül is Jedlik rátalált a legmegfelelõbb
anyagokra.
Rácsai hamar ismertté és keresetté váltak, mert élénkebb elhajlási
képet adtak, mint az egyébként kaphatók. Fõ terjesztõje egy párizsi
optikus, Duboscq volt (akitõl hajdan Jedlik egy óramûves szabályozású
ívlámpát vett). A nála vásárolt rácsok Amerikába is eljutottak.
"Duboscq a Fõtisztelendõ úr vonalazott üvegeibõl mentõl többet
szeretne kapni, és azt állítja, hogy jó áron tudná eladni."
- érkezett Párizsból a levél. A Jedlik-rácsok pontosságukkal és
nagy fényerejükkel vívták ki a szakértõk elismerését. A legjobban
keresett rácsok 162 rést tartalmaztak milliméterenként. A rések
hossza 75 mm, a rács szélessége pedig maximum 70 mm volt, vagyis
a rések száma elérhette a 12 ezret. Ezzel a ráccsal a színképnek
egymástól 0,000 000 0001 m-rel eltérõ hullámhosszú vonalait már
meg lehetett különböztetni egymástól! Jedlik osztógépe rendkívül
finom mechanikai szerkezet volt, amely még abban is különbözött
a többiektõl, hogy nem a gyémántcsúcsot mozgatta az üveglemezen,
hanem az üveglemezt mozgatta a gyémántcsúcs alatt. Egy-egy vonal
meghúzása kb. 10 másodpercig tartott, azután a tû felemelkedett,
s a gép a következõ vonal végének megfelelõ pontot tolta a tû alá.
Egyetlen rács elkészítése - 12 ezer vonal meghúzása - több napig
tartott. Nem csoda, hogy Jedlik villamdelejes motorját állította
be a gép meghajtására. A sokszorozás elve Jedliké, gyakorlata a
motoré volt.
Hogy Jedlik egy nagyobb tételt legyárthasson, 1863-ban meg akarta
tisztíttatni gépét. Egy vándormechanikus szét is szedte, majd a szertárban
talált értékes fémanyagok (platina, arany) egy részével eltûnt. Ez
annyira elvette az idos professzor kedvét, hogy a darabokban lévõ
szerkezetet ládába tette. Csak rendtársa, Palatin Gergely rakta össze
a gépet jóval késõbb. Hosszú fejlesztés után már 2093 vonalat tudott
egyetlen milliméterre karcolni. Ez már azon a határon van, amit az
üveg még átszakadás nélkül kibír.
Jedlik rácsaival még egy érdekes kísérletet végzett: létrehozta
a hõsugarak interferenciáját.
Hogy a rácsokon létrejövõ elhajlást magyarázni tudja, mechanikus rezgéskeltõ
készülékeket szerkesztett, amelyekkel meg lehetett mutatni a hullámok
találkozásakor létrejövõ állóhullám-képeket. Készülékeit eleinte súly
"hajtotta", majd elektromos rezgéskeltõket készített. |
|
|
|
Mechanikus rezgéskeltõ
|
|
|
|
A hullámgépeket rajzoló szerkezettel egészítette ki. A részletes
elemzés érdekében olyan gépet is szerkesztett, amivel a mozgást
tetszés szerint le lehetett lassítani, figyelemmel lehetett kísérni.
Fogaskerekekkel és excenterekkel megoldotta két merõleges rezgés
összegezését (1872, Lissajous-görbe). Bonyolultabb rezgésképek felvételére
alkalmas gépet 1876-ban készített, amelyik két rezgés és egy haladó
mozgás eredõjét adta. A regisztrátumok tûvel karcolt kormozott üveglapok,
vagy tintarajzolatok voltak. Jedlik gyakorlati érzékét mutatja,
hogy felajánlotta a pénzverdének, tegyék rá a papírpénzekre ezeket
a mintázatokat a hamisíthatóság kivédésére. Akkor elvetették ötletét.
|
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
