Született :
1800 január 11-én
Szimõ
Elhunyt :
1895 december 13-án
Gyõr |
| Fontosabb évfordulói: |
|
|
| 1817 |
felvette
az Ányos névet |
|
|
| 1825 |
pappá
szentelik |
|
|
| 1868 |
királyi
tanácsosi címet kapott |
|
|
| 1879 |
a vaskorona-rend
lovagja lett. |
|
|
| |
|
|
Kémiai és fizikai szakszerkesztõ abban
a bizottságban, mely a német-magyar mûszaki szótárat állította össze.
Az optikai és hullámtani kísérletek idõszaka az 1850-es évek
és az 1860-as évek elsõ fele. Optikai rácsokat 1863-ig készített.
Nagyfeszültségû készülékei zömmel az 1860-70-es évekbõl származnak.
Legismertebb külföldi eredménye a villámfeszítõ bemutatása volt
az 1873-as bécsi világkiállításon.
Szikrainduktorokkal szintén ebben az idõben foglalkozott. Ekkor
dolgozta ki különleges induktor tekercselési eljárását is. Gyõri
nyugdíjas éveiben is fõként a nagyfeszültségû eszközök szerkesztése
felé fordult figyelme.
|
|
| Dinamó |
|
|
Az akkoriban áramforrásként használatos
galvánelemek hiába adtak komoly áramot (elemenként 8-10 A), az elõállításuk
veszõdséges és költséges volt, illetve az egyre növekvõ villamosenergia-igényt
sem tudták kielégíteni. Ezért már ezek fejlesztése közben (az ötvenes
évek elejétõl) Jedlik sokat foglalkozott egy újfajta áramfejlesztõ,
az acélmágneses egyenáramú generátor tökéletesítésével.
A kiinduló pont az indukció törvénye volt, amit 1831-ben Faraday fedezett
fel. Az elsõ gépek az u.n. mágneses-elektromos gépek voltak, amelyekben
a mágneses mezõt állandó mágnes (patkómágnes) szolgáltatta. Ilyen
volt Pixii 1833-as gépe. Elsõ változata azonban még váltakozó áramot
adott, tehát nem pótolta a galvánelemeket. Ampere tanácsára azonban
rövidesen kommutátorral szerelte fel, és ezzel megszületett az acélmágneses
egyenáramú generátor. Ilyen gépet rendelt Jedlik is egy bécsi mûszerésztõl,
méghozzá nem csupán saját, pozsonyi intézete, hanem a gyõri, a kassai
és a nagyváradi akadémia, továbbá a pesti egyetem részére is. Így
ezekben az oktatási intézményekben is lehetõvé vált az akkori legújabb
villamos kísérletek bemutatása. A megrendeléseknél saját tervei alapján
tökéletesítette a generátort.
A gépek teljesítményét kezdetben a mágnesek méretének növelésével
fokozták. Az 1850-es években már hatalmas, 2000-3000 kg tömegû gépek
készültek világítási célokra. (Ilyennel szerepelt Edison az 1882-es
Párizsi Világkiállításon.) Teljesítményük azonban az acélmágnes gyenge
mágneses tere miatt csak kb. 1 kW volt. A mezõ erõsítését eleinte
galvánelemrõl táplált, a mágnes köré tekercselt áramjárta huzallal
biztosították. Felmerült az az ötlet is, hogy több gépet kellene összekapcsolni
és az utolsó már nagy áramot termelhetne (1851). Mindezekbõl egyetlen
felismerés hiányzott: az elektromágnes táplálható közvetlenül a generátor
áramával. Ez az öngerjesztés, vagy közismertebb nevén a dinamó-elv. |
|
|
|
|
|
Dinamó teszt
|
|
Ezt a gondolatot elõször a dán Hjorth vetette fel 1851-ben, de õ még
megtartotta a patkómágnest, és gépe áramát csak a mágnes erejének
növelésére kívánta használni. Ez a megoldás azonban nem vezetett jelentõs
eredményre, mert az acélmágnes anyaga nem felelt meg az elektromágneshez,
és igy az öngerjesztés elõnyös hatása nem érvényesült. Jedlik Ányos
ismerte fel elsõként, hogy az acélmágnest teljesen el lehet hagyni.
Arra is rájött, hogy a vasanyag visszamaradó (remanens) mágnessége
elegendõ az öngerjesztési folyamat megindításához. "...a delej
forgatása folytán a sokszorozó huzalban villanyfolyam indíttatik,
mely a forgatott delej tekercsein átmenvén, a delejt erõsebbé teszi,
ez pedig ismét erõsebb villamfolyamot indit s.i.t." - írja 1859-ben.
1861-ben már a gép is megvolt a pesti egyetem szertári leltárának
tanúsága szerint: "Unipolar-inductor. Kigondolva lõn Jedlik Ányos
által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész mûhelyében. Beszerzési ideje
1861." Gépe azonban nem a mai értelemben vett dinamó volt, hanem
kommutátor nélküli unipoláris generátor. Mivel gépe csak viszonylag
kis feszülséget adott - így nem felelt meg az ívlámpás világítás áramigényeinek
-, nem bizonyult kedvezõbbnek, mint az akkor használatos mágneses-elektromos
generátorok. Ezért az öngerjesztés elve nem lépte át Jedlik laboratóriumának
határait. |
|
|
|
|
|
Dinamó
|
Az áttörés 1866-ban következett be, amikor gyakorlatilag egyszerre
(néhány héten belül) hárman is megjelentek mûködõképes dinamóval
(Varley, Wheatstone, Siemens). És bár a gerjesztõtekercs elfogyasztotta
a gép teljesítményének kb. egyharmadát, a maradék még igy is sokszorosan
felülmúlta az azonos méretû mágnes-elektromos gépek teljesítményét.
Magyarországon elõször Eötvös beszélte el részletesen egy emlékülésen
a dinamó feltalálását. Nemzetközi szinten csak az 1927-es comói emlékülésen
ismerték meg a kis gépet.
Jedlik dinamójával kapcsolatban még egy felfedezést tett. Felismerte,
hogy ha gépébe kívülrõl vezet áramot, akkor az mint elektromotor forgásba
jön. Kezdettõl fogva használta is dinamóját erre a célra, vele hajtatta
ugyanis az optikai rácsokat készítõ gépét. (~1860.)
Külföldön erre csak késõbb jöttek rá, és az 1873-as bécsi világkiállításon
szerepeltettek két összekapcsolt (dinamó - motor párban mûködõ)
Gramme-féle gyûrûs forgórészû gépet.
|
|
|
|
|
© 2003
|
|
Az oldalak megtekintéséhez minimum 800x600-as felbontásra és 16bit-es
színmélységre
van szükség !
Ajánlott felbontás
1024x768 pixel
24bit-es színmélység!
Támogatott
böngészõ típusok:
IE , NS, Mozilla, Opera
Minden jog fenntartva
Horváth & Fellner
© 2003
|
|
